Polinszky Károly emlékezetepolinszky

1998. augusztus 15-én, életének 77. évében elhunyt Polinszky Károly akadémikus, a Veszprémben létesített egyetem alapítója, akit a város a rendszerváltás előtt és után egyaránt díszpolgárává választott.

Az 1950-es-években hazánk néhány kémikusa humorosan, de sok szeretettel a Veszprémi Vegyipari Egyetemet Polinszky által alapított Károly Egyetemnek nevezte. Azok, akik közvetlen munkatársai voltak, látták, hogy az egyetem létrehozásával megbízott fiatal, huszonhét éves “kurátor” a megoldhatatlannak látszó feladatokat milyen ügyesen oldotta meg. Ez nagy akaraterején és szorgalmán kívül megnyerő egyéniségének volt köszönhető: mindenkivel mindig közvetlen, “emberi” hangnemben beszélt és tárgyalt.

Polinszky Károly 1922-ben született Budapesten és az Eötvös József Főreálgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1940-ben kezdte el a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karán. Már hallgatóként is aktív, vezető tisztséget töltött be a Műegyetem diákegyesületében. A Polinszky Károly által szervezett diákegyesületi munka a negyvenes években Műegyetemre járt vegyészmérnök hallgatók között olyan szakmai-baráti kapcsolatot alakított ki, ami a veszprémi megbízatásainak teljesítése során hozta meg igazán a gyümölcsét.

A háború befejezése után, 1945. április 1 jén kapta meg adjunktusi kinevezését és kezdte el a munkát a Budapest ostroma alatt igen súlyosan sérült kémiai épületben, Varga József akadémikus kémiai technológia tanszékén. Polinszky kapott megbízást arra, hogy a kémiai épületben folyó helyreállítási munkákat vezesse. Jó szervezéssel elérte, hogy 1945 szeptemberében megindulhatott a hallgatók laboratóriumi kiképzése, majd az oktatók is elkezdhették tudományos munkájukat. Ezen a téren is Polinszky járt az élen, és kortársai közül 1948-ban ő szerezte meg elsőként a műszaki doktori címet, és kapta meg 1949-ben az intézeti tanári kinevezést.

A kormányzat 1949 év tavaszán határozta el vidéki műszaki egyetemek létesítését. Polinszky Károly kapott megbízást a Veszprémbe telepítendő vegyészmérnöki kar és egy új intézet, a Nehézvegyipari Kutatóintézet létrehozására. Májusban jött először Veszprémbe, és az akkori Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium június 16-án vette át a Pénzügyminisztériumtól a félig leépített, pénzügyigazgatóság számára tervezett irodaépületet, az egyetem mai A épületét. Kereken száz nappal később, szeptember 26-án ebben kezdődött meg az új egyetem kutatómunkája. Az A épület elkészülése után Polinszky Károly még nagyobb lendülettel folytatta az egyetem és a két kutatóintézet épületeinek terveztetését és építtetését. Évről évre újabb egyetemi épületek készültek el és 1952-ben felavatták a NEVIKI és a MÁFKI új épületét is. Az addig végzett tudományos kutató-szervező munkássága elismeréseként Polinszky Károlyt kortársai közül elsőként minősítették a kémiai tudományok kandidátusává; az egyetem vezetőjeként dékáni címet kapott, majd kinevezték egyetemi tanárnak.

1954-től kezdve olyan klubnapokat szervezett, amelyre az egyetemi oktatókon kívül a város értelmisége, orvosok, tanárok, majd a színházi élet beindulása után a színészek is meghívottak voltak. 1955 január elsején rendezte első ízben azt az újévi fogadást, ami azóta a város életének fontos hagyományává vált.

Az 1956-os forradalom idején Polinszky Károly egy drezdai konferencián volt. Őt nem lehetett “ellenforradalmi” tevékenységgel vádolni. Ez lehetővé tette, hogy az alaptalanul vádolt és meghurcolt egyetemi oktatók és dolgozók, valamint a hallgatók érdekeit hatásosan védelmezze. Akkor, amikor a november 4-ét követő napon elhurcolt hallgatók névsorát sikerült összeállítani és kijuttatni Bécsbe – vállalva az elhurcolás veszélyét is -, felkereste a szovjet csapatok magyarországi parancsnokságát, és követelte a kivitt hallgatók hazaszállítását. Helytállása eredményes volt, az egyetem valamennyi hallgatója a karácsonyi ünnepeket családja körében tölthette.

Kossuth-díjjal 1961-ben tüntették ki. Az egyetem vezetőjének dékáni címét rektorivá változtatták és ezt a tisztséget 1963 végéig látta el. 1964-tól tíz éven, át miniszter-helyettes volt a Művelődésügyi Minisztériumban és irányította a magyar felsőoktatás fejlesztését. Miniszterként vezette 1974 és 1980 között az Oktatásügyi Minisztériumot. 1964-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1976-ban lett rendes tag. Az akadémia alelnöki tisztét 1980 és 1984 között töltötte be és 1988-ig volt az elnökség tagja. 1981-tól 1987-ig a Budapesti Műszaki Egyetem rektora volt. Ezek az életrajzi adatok is mutatják, hogy Polinszky professzor igen jelentős szerepet töltött be a hazai tudományos életben és a felsőoktatásban. Magas beosztásban sem változott meg életstílusa, és mindazok, akik ezekben az években támogatást kértek tőle, megkapták azt. Nem szakadt el a veszprémi tudományos intézményektől. Erős veszprémi kötésének elismeréséként 1976 -ban Veszprém város díszpolgárává választották, amit a városi önkormányzat 1991-ben megerősített. A Veszprémi Egyetem alapítóját 1997-ben díszdoktorrá avatta.

Halálának híre nemcsak Veszprémben, hanem mindenütt az országban és külföldön, ahol tanítványai, munkatársai élnek, részvétet kelt. Mindazok, akik valaha vele kapcsolatba kerültek, visszagondolnak a kapott segítségre, támogatásra, és így búcsúznak tőle: “Professzor úr, Károly bácsi, Karcsi, amíg élek, hálával fogok emlékezni rád, nyugodj békében”.