Dr. Nagy Endre
Nagy Endre, vegyészmérnök (Veszprémi Vegyipari Egyetem, 1969). 1973-ban védte meg doktori disszertációját (Veszprémi Vegyipari Egyetem), 1985-ben a kandidátusi és 1995-ben a kémiai tudomány doktori címet szerzett. A disszertációk kutatási témái a két- és háromfázisú anyagátadási folyamatok elméleti és kísérleti vizsgálata, elemzése. 2000-ben habilitált a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen és 2004-ben lett a veszprémi Pannon Egyetem egyetemi tanára.
1971-tol az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézet alkalmazottja, majd 2005-től 2010-ig az igazgatója. 1991-1992 között ösztöndíjasként, tudományos munkatársi beosztásban végzett kutatómunkát a Graz-i Műszaki Egyetem Biotechnológiai Intézetében. A kutatási témája a bioreaktorok keveredésének vizsgálata. Közös kutatási együttműködés keretében, 1979-1990 között, több alkalommal, együttesen, mintegy két évet töltött a Darmstadt-i (Németország) Műszaki Egyetemen. A közös kutatás témája a heterogén katalitikus reakciók vizsgálata volt.
Nagy Endre főbb kutatási témái:
A fázisok közötti és a membránon keresztüli anyagátadás, (1971-től);
A heterogén katalitikus reakció: n-hexán izomerizációja, valamint a metanol aminálása zeolit katalizátor alkalmazásával (1979-1990);
A folyadékfázis keverése és a méretnövelés (1991-1994);
Pervaporació, membránon keresztüli anyagátadás (1971-tol);
Optikailag aktív komponensek elválasztása membrántechnika alkalmazásával (2000-tol);
Enzimatikus hidrolízis, bioreakciók, biofolyamatok, bioenergia (bioetanol) és biokémiai alapanyagok előállításának kutatása mezőgazdasági alapanyagokból, biomassza feldolgozás (1985-tól).
Nagy Endre jelenleg a Pannon Egyetem, Műszaki Informatikai Kar, Műszaki Kémiai Kutatóintézet (MÜKKI) munkatársa, az Integrált Kémiai és Biokémiai Műveletek, Eljárások Kutatólaboratórium vezetője.
A kutatólaboratórium fő tevékenysége:
Enzim stabilitásának növelése polimerréteggel történő bevonással (a bevonás 3 lépésből álló szintézis). A folyamat célja az enzim molekulákat darabonként bevonni, ezzel részben izolálni a környezetétől. A kísérleteket chymotripszin, celluláz, mannozidáz enzimekkel végzik. A folyamat során lényeges stabilitásnövelést értek el.
Nehéz fémionok (Ni2+, Zn2+) elválasztása membráneljárással. A folyamat során a szennyvizek káros fémszennyezése eltávolítása a feladat. A mérgező fémionokat nagy molekulájú vegyületekkel elreagáltatják komplex képzéssel, a folyadékot ultraszűrik. A komplex molekula mérete miatt nem tud a membránon áthatolni.
Optikai izomerek elválasztása membráneljárással. Kísérletek célja különböző eljárások, folyadékmembrán, optikailag aktív membrán, stb., vizsgálata a tejsav racém elegyéből az egyik optikai izomer elválasztása, minél nagyobb hatékonysággal. Ehhez speciális membránokat alakítanak ki (polikarbonát membrán arany nanocsövekkel és a csövecskékre rögzített aktív reagenssel, ionos folyadékot tartalmazó pórusos membrán, optikailag aktív membrán színtézise) és vizsgálják a hatásukat az elválasztásra. Membrán anyagátadási mechanizmusának vizsgálata. A membránon keresztüli elválasztás hatékonysága elsősorban a membrán tulajdonságaitól függ. E részben kísérleti részben elméleti vizsgálatok célja segíteni a gyártókat és a felhasználókat abban, hogy milyen tulajdonságú membránt kell gyártani, alkalmazni adott elválasztás hatékony megvalósításához.
Másod-generációs bioüzemanyag előállításának vizsgálata; különböző előkezelési módszerek alkalmazásával vizsgálják a hidrolízis és a fermentáció szimultán megvalósítását.