Dr. Tamás Ferenc
Tamás Ferenc professzor, vegyészmérnök több évtizeden át végzett kiemelkedő oktató- és kutatómunkát Veszprém városában. A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzését követően, 1951-ben került a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, ahol tanársegédként 1956-ig dolgozott. A forradalom után hosszabb ideig nem taníthatott, ezért 1973-ig a budapesti Szilikátipari Központ főmunkatársaként dolgozott.
1973-ban került vissza Veszprémbe, ahol az egyetemen 25 éven át folyamatosan végzett kiemelkedő oktató és kutatómunkát természettudományi területen.
Számos az építőanyag ipar tárgykörében megírt magyar és angol nyelvű könyve, külföldi konferenciák előadásai, szakmai tanulmányai, angol nyelvű publikációs tevékenysége elismeréseként lett tagja a legjegyzettebb tudományos szakperiodikák: az amerikai Journal Materials in Civil Engineering /USA/ a német Inter Ceram és a francia Materiaux et structures szerkesztőbizottságainak.
Tevékenyen részt vett a Szilikátipari Tudományos Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia szakbizottságainak munkájában . A Veszprémi Akadémiai Bizottság műszaki szakbizottságának elnökeként is megbecsülést szerzett kollégái körében.
Az Ipar a Környezetért Alapítvány Kuratóriumának elnökeként országos jelentőségű, a tanulóifjúság szemléletformálását hatékonyan elősegítő munkát végzett
Nevéhez fűződik több mint száz cikk és 16 szakkönyv megjelenése. A csendesen alkotó, kutató, világhorizontokon gondolkodó tudós legrokonszenvesebb emberi példájaként gyakran kapott külhoni meghívásokat. Eredményei és nyelvtudása révén Nyugat-Európában vagy az USA-ban is boldogulhatott volna, de ő hűséges maradt hazájához, s szerényebb körülmények között is a szakterület nagy hatású tekintélyeként dolgozott Veszprémben, több mint három évtizeden át.
A Magyar Földrajzi Múzeum természet-és környezetvédelemmel kapcsolatos publikációs tevékenységét is önzetlenül támogatta.
Külföldi konferenciákon való szereplései nemcsak hivatásának, hanem Magyarországnak is jelentős tekintélyt adtak.
81 esztendős kora és megrendült egészségi állapota ellenére számon tartja a szakma és a világ eseményeit. Teljesítményeihez képest eddigi életútja során nem sok elismerést kapott. A METESZ nívó díja /1986/ és az Apáczai Csere János-díj /1998/ jelezték a szakmai megbecsülést, de ez nem áll arányban azokkal az értékekkel, melyeket Tamás Ferencnek köszönhetünk.
Életútja, munkája, emberi magatartása, önzetlen segítőkészsége, szerénysége, és eredményei révén megérdemli a Polinszky-díj odaítélését.